You are viewing an unstyled version of this page. Either your browser does not support Cascading Style Sheets (CSS) or CSS styling has been disabled.

Az EVC egyéb funkciói

Az EVC egyéb funkciói


Az általános és speciális funkciókon túl az ETCS számos egyéb szolgáltatást tesz elérhetővé. Az alábbiakban pontokba szedett és röviden bemutatott funkciók többsége – a biztonság fokozása mellett – elsősorban a szolgáltatási minőséget emelő automatizálási funkciók körébe tartozik.
1. Ütközőbak felügyelet
A fejállomásokon a menetengedély legtöbbször egy ütközőbaknál végződik. A korlátozott peronhosszak és az utaskényelmi szempontok sok esetben megkövetelik, hogy a vonat közvetlenül az ütközőbak előtt álljon meg. A megfelelő információk birtokában az ütközőbak megközelítését is felügyelheti az ETCS, pontosabban az EVC.
A funkció tehát lehetővé teszi, hogy a vonat a lehetőségekhez mérten a leggyorsabban közelítsen meg egy ütközőbakot anélkül, hogy a biztonságot veszélyeztetné. A legfőbb követelmény a vonatnak közvetlenül az ütközőbak előtti megállítása, illetve annak kikényszerítése, hogy a vonat legfeljebb csak az ütközőbak ütközési szilárdságán belüli sebességgel ütközzön fel.
A védelemnek figyelembe kell vennie a helyi adottságokat éppúgy, mint magának a vonatnak a képességeit (fékhatás, ütközési szilárdság), a peronhosszt, tehervonatoknál a szállítmány törékenységét és magának az ütközőbaknak a tulajdonságait. Személyvonatoknál számolni kell azzal is, hogy az ajtókat az utasok kinyithatják.

2. Ajtók felügyelete és vezérlése
Az ajtók helyes záródása és azok állapotának felügyelete a modern rendszereknél alapkövetelmény. Az ETCS ezen túl az utastájékoztatáshoz is segítséget nyújthat.
A megfelelő pályainformációk rendelkezésre állása esetén az EVC felügyelheti, hogy az állomásokon – normál üzemi körülmények között – csak a peron oldalán elhelyezkedő ajtók kapjanak vezérlést. A peron hosszának ismeretében az EVC megakadályozhatja a peronon túlnyúló kocsikban az ajtók nyitását, és ennek megfelelően az utastájékoztató rendszeren keresztül erről előre informálja az utasokat.
Az előző funkcióhoz kapcsolódva további lehetőség, hogy az ajtók nyitását/oldását csak meghatározott sebességnél engedélyezi, s hasonlóan az ajtók automatikus zárását is elrendelheti egy meghatározott sebesség elérésekor. Ezen felül a rendszer az elindulás alapkövetelményének is tekintheti valamennyi ajtó helyes záródását, ám ezekhez a fedélzeti berendezésnek interfésszel kell rendelkeznie az ajtókat ellenőrző (külső) rendszer felé.

3. Egymás mellett elhaladó vonatok felügyelete
Ez a funkció felügyeli az egymás mellett elhaladó vonatokat. A legjellemzőbb felügyelt helyek közé sorolhatók a hidak és az alagutak.
Biztonsági okból meg kell akadályozni, hogy egy nagysebességű vonat alagútban egy nem zárt légrendszerű vonattal találkozzon. Ugyanez elmondható a légnyomásra érzékeny árut szállító tehervonatokra is, továbbá bármilyen veszélyes anyagot szállító tehervonat és személyszállító vonat találkozására. Szintén speciális felügyeletet kíván a rakszelvényen túlnyúló árut szállító tehervonat.
A nyomáshullámok problémája egyébként mind a személy-, mind a tehervonatok esetében fennáll. A fentieken túl a funkció utasvédelmi szempontokat is felügyelhet olyan állomásokon, ahol az utasátjárók a vágányszinten vezetnek keresztül.
Végül fontos megjegyezni, hogy ha maga a vasúti jármű paramétereit tekintve légmentesen zárt is, ez a multimodális közlekedés esetében a Rola vagonokon sorakozó teherautókra és a szállított árukra általában nem mondható el.

4. Nagysebességű vonat felügyelete
Számos vasút megköveteli a peronon tartózkodó utasok figyelmeztetését, ha a peron mellett előreláthatólag a szokottnál nagyobb sebességgel halad el egy vonat. A helyzet-meghatározó funkcióval karöltve mindez ráadásul automatizálttá, távvezérelhetővé tehető. Ugyanez a funkció abban az esetben is használható, amikor a pályán vagy a vágány közelében munkások dolgoznak. Amennyiben a vasút igényli a nyugtázás lehetőséget, a következő funkciót használhatja.

5. Pályamunkások védelme
A vágány mellett dolgozó munkásokat az ETCS-nek kell megvédenie a vonatközlekedésből származó balesetektől. A forgalom lassításával vagy bizonyos területek forgalom előli ideiglenes lezárásával ez megoldható.
RBC-vel irányított vonalakon, valamint bizonyos hagyományos rendszereknél a munkásokért felelős személy számára lehetővé kell tenni annak a nyugtázását, hogy minden munkás biztonságos távolságban van a vágányoktól. Az említett nyugtázás nélkül a vonatnak, illetve vonatoknak a munkaterületen vagy egyáltalán nem szabad áthaladniuk, vagy csak jelentősen lecsökkentett sebességgel közlekedhetnek. Abban az esetben, ha a nyugtázás megtörtént, a vonat normál sebességgel vagy az esetlegesen kitűzött ideiglenes lassújel feltételei szerint haladhat tovább. A vonatsebességet csak akkor szabad növelni, ha a munkaterületet az egész vonat elhagyta.
Ha a nyugtázás elmaradása miatt egy vonat megállásra kényszerült, és a „pálya szabad jelentés” továbbra sem érkezik meg, akkor a menetengedély végének meghaladása funkció hívható segítségül amellett, hogy a továbbhaladás pontos módját a nemzeti szabályrendszerben kell rögzíteni.
A munkacsapatért felelős személy ezen kívül ellátható olyan eszközökkel, amellyel vészjelet, illetve vészfékezési parancsot küldhet egy vagy több vonat felé (részletesebben lásd az RBC pályaelemnél).
Ha a vasút nem követeli meg a nyugtázást, akkor az előző pontban leírt figyelmeztető rendszert használhatja.

6. Áramszedő és áramellátás vezérlése
Az áramellátásban bekövetkező változások jellemzően szigorúan helyhez kötöttek. Így például egy másik típusú áramszedőre való átállás, a vontatási feszültségben bekövetkező változás, az áramszedők leeresztése és felengedése, vagy a visszatápláló fékezés be- és kikapcsolása általában meghatározott helyeken válik szükségessé. Ezzel a funkcióval az ETCS pályaadataira támaszkodva megoldható az áramellátás vezérlése.
Ehhez az áramellátással kapcsolatos pályaberendezésekre vonatkozó információkat fel kell adni a vonatra, amelyek segítségével az ETCS fedélzeti berendezés képes az áramszedő leeresztési és felengedési helyének pontos meghatározására, illetve a megfelelő áramszedő kiválasztására.
Az áramszedő leengedését a leengedési idő figyelembevételével a lehető legkésőbb kell végrehajtani, ahogy a felengedésre vonatkozó parancsot is amilyen gyorsan csak lehet teljesíteni kell, így optimalizálva a villamos üzemet és minimalizálva az időveszteséget.
Ha az áramszedőt a mozdonyvezető manuálisan (kézi úton) vezérli, az ETCS fedélzeti berendezésnek a mozdonyvezető részére a DMI-on vizuálisan és akusztikusan is jeleznie kell az áramszedő és az áramellátás vezérléséhez szükséges információkat, mégpedig úgy, hogy a megjelenítés ideje elegendő legyen a jelzés megértéséhez és végrehajtásához, valamint magának az áramszedőnek a leengedéséhez.

7. Utas általi vészfékezés kezelése
Mind az ETCS fedélzeti berendezést, mind a mozdonyvezetőt informálni kell arról, ha egy utas a vészféket meghúzta. A mozdonyvezetőnek a helyzetről vizuális és akusztikus figyelmeztetést kell kapnia a DMI-on keresztül.
Ugyanakkor a funkciónak biztosítania szükséges azt is, hogy az utas által kezdeményezett vészfékezés felülbírálható legyen, és így adott esetben elkerülhető, hogy a vonat olyan helyen álljon meg, ahol a megállás veszélyes (pl. meredek emelkedő, árammentes szakasz), vagy tiltott (pl. alagútban). Ehhez a vasutaknak meg kell határozniuk azokat a területeket, pályaszakaszokat, ahol a vonatoknak nem szabad megállni, ha az utas húzta meg a vészféket. Ezen túl rögzíteniük kell az utas által kezdeményezett vészfékezés felülbírálásának feltételeit. Azt is mérlegelniük kell, hogy vajon a tűzveszély vagy a kisiklás veszélye-e a nagyobb. Ennek függvényében megengedhető, hogy a mozdonyvezető átvegye a fékezés feletti ellenőrzést, ha úgy dönt, hogy az alagútban történő megállás biztonságos, aminek eldöntésében segítségére lehet a vonatszemélyzettel való rádiós összeköttetés megléte.
A fentieket figyelembe véve az EVC-nek ki kell számítania az ajánlott fékgörbét a legelső megállásra alkalmas helyig, ám a funkciónak nem szabad hatással lennie az aktuális sebességprofilra, ami elősegíti a küldetés rugalmasabb folytatását téves riasztás esetén.

8. Légkondicionáló vezérlés
A legtöbb vasút bizonyos helyeken, például az alagutakban megköveteli a légkondicionáló berendezés kikapcsolását, illetve a légcserélő levegőbeszívásának leállítása mellett a zárt légkeringetésre való átkapcsolást. Ezzel a funkcióval az ETCS pályaadatok felhasználhatók a klímaberendezés vezérlésére. A légkondicionálóra vonatkozó üzemállapotot a DMI-on ki kell jelezni.

9. Külső figyelmeztetések
Sok vasút rendelkezik olyan rendszerekkel, amelyek érzékelnek bizonyos a vonatforgalomra veszélyes körülményeket. Ilyen például a hazánkban is jól ismert hőnfutásjelző, vagy a hegyvidéki vasutakon alkalmazott földcsuszamlás-érzékelő. Ezek a rendszerek veszély esetén figyelmeztetést adnak, így ha ez az információ eljut az ETCS pályamenti alrendszerhez, akkor a vonat ezeket a veszélyeket felügyelheti.

A vasúti közlekedés biztonságának fokozására szolgáló különleges biztosítóberendezések:
- hőnfutás érzékelő: Feladatuk a kerékcsapágyak, kerékcsapok és fékek (meghibásodásból, anyagfáradásból, stb. eredő) túlmelegedésének mérése, riasztás küldése, illetve a hibás jármű kiszűrésével a túlmelegedésből bekövetkező kisiklások, balesetek megelőzése. Az eszköz a járműtengely két végén elhelyezkedő csapágy hőmérsékletének bizonyos mértékű különbsége esetén is figyelmeztetést ad, mert ez is rendellenességre utalhat. A riasztási hőmérsékletet az előre megadott paraméterek alapján a környezeti hőmérséklet függvényében maga a rendszer határozza meg. Az új berendezések programozható adatbázisuk alapján meg tudják különböztetni a különféle járműtípusokat, így ezekhez egyedi hőmérsékleti diagrammok rendelhetők. A berendezés lelkét infravörös detektorok képezik.
- laposkerék érzékelő: Tuskófék alkalmazása esetén fékezéskor az öntöttvas féktuskó közvetlenül érintkezik a kerék felületével és ez hullámosíthatja a futófelületet („ellaposodás”). Még jelentősebb a hatás a kerék állóra fékezésekor. A laposkerék minden fordulatnál ütést mér a sínre, annak akár fizikai sérülését, emellett jelentős zajszint-növekedést okozva. A laposkerék érzékelő a vonat elhaladásakor keletkezett rezgéseket méri, és szükség esetén riasztást küld.
- tengelynyomás mérő: A tengelynyomás mérő felügyeli az áthaladó vonat tengelyterhelését, továbbá információval szolgálhat a rakomány kiegyensúlyozatlanságáról is a két tengelyvég eltérő terheléséből adódóan.
- síntörés érzékelő: A sínáramkörrel nem rendelkező vasútvonalakon jellemző alkalmazása. Általában ultrahangos vagy röntgensugaras kivitelezésű berendezés.
- rakszelvény ellenőrző: Hidak, alagutak területén jelentős vagyoni kár és baleset-megelőzés folytán kerülnek telepítésre a rakszelvényt ellenőrző berendezések, amelyek „túlméretes” jármű esetén riasztást küldenek.
- földcsuszamlás és lavina érzékelő: A földcsuszamlások érzékelésére számtalan technológiát találunk. Legtöbbször nyúlásmérő extenzométer kábeleket húznak a földfelszínen. A csuszamlások rezgéskeltő hatására alapoz a földbe ásott rengésmérő geofonos kialakítás a talajvibrációk méréséhez, illetve a leszakadó sziklák akusztikus zajkeltését észlelő berendezés. Bizonyos eszközök a talajvízben bekövetkező változásokat is figyelik. Létezik áteresztő koaxiális kábeleket alkalmazó technika is, ahol alacsony frekvenciájú rádióhullámmal figyelik a talaj elmozdulásait. A talajnyomás behatását érzékelő rudak függőleges talajba vezetése is egy megoldás. Számtalan hátránnyal rendelkezik, ha egyszerűen áram alatt lévő vezetékeket húznak a veszélyes hegyoldalra (drága, göröngyös talajon nehézkes telepítés, vadvédelmi problémák, lezuhanó szikla „átugorhatja”, nehézkes helyreállítás). Ezen túl felhasználható a veszélyes pályaszakasz mellett futó optikai kábel szakadása, ami szintén lehet földcsuszamlás vagy lavina jelzője.
- szélsebességmérő: Jellemzően hegyszorosban, ívekben, nagy szélerősségű helyeken telepített szélsebességmérő berendezés, amely meghatározott érték felett riasztást küld.
- útátjáró körzet figyelő: Nagy forgalmú helyeken mikrohullámú vagy videotechnológiát használó eszközök, amelyek az útátjáróba szorult járműről küldenek riasztást.

Bizonyos figyelmeztetések esetén a vonatnak azonnal, más esetben a legközelebbi állomáson meg kell állnia, vagy csak kisebb sebességgel, láttávolságra szabad továbbhaladnia, amíg a vonat teljes hosszában el nem hagyta az érintett területet. Ezután a mozdonyvezetőnek nyugtáznia kell az eseményt, és a vonatot újból az eredeti feltételek mellett üzemeltetheti.

10. Megállás helyére vonatkozó ajánlás
Az ETCS-nek támogatnia kell tudni a nagysebességű vasúti közlekedésben felmerülő problémák megoldását is. Példának okáért, minthogy az ETCS lehetővé teszi a pályamenti jelzők elhagyását és a vonali sebesség emelését, így nagy sebességeknél a mozdonyvezetőnek már az állomástól jelentős távolságban el kell kezdenie a fékezést. Ám a mozdonyvezetőnek nehézségei lehetnek a fékezési művelet kezdetének megállapításakor, a vonat pontos megállási helyének azonosításakor, és így a vonat peronnál történő korrekt megállítása is bizonytalanná válhat. A helyzet még kedvezőtlenebb lehet, ha a megállni készülő vonat továbbhaladást engedélyező „jelzés” felé közlekedik. Ez a funkció segíti a mozdonyvezetőt az állomási megállás helyének pontos felismerésében.
A megállás helyére vonatkozó információt az állomástól számított aktuális, üzemi fékezéshez szükséges tényleges fékúttávolság előtt kell kijelezni annak érdekében, hogy a mozdonyvezető számára elegendő idő álljon rendelkezésre az üzenet értelmezésére és az arra való reagálásra. A kijelzés megmarad egészen addig ameddig a vonat el nem hagyja a megkövetelt megállási helyet.
Fontos megjegyezni, hogy az ETCS nem felelős a vonat állomáson való megállásáért (ha a menetengedély ennél továbbra szól), ez továbbra is a mozdonyvezető feladata. Másrészt a funkció csak azokra a vonatokra vonatkozik, amelyeknek az állomásokon meg kell állniuk; a többi vonatot (és mozdonyvezetőt) „felesleges” információval terhelni nem szabad.

Vissza az EVC-hez

Lap teteje